„Vagy ötvenszer, de talán kétszázszor is megkérdeztek: „Végül is hogyan látja Ön a világot?” És rámutattak nézeteim megszámlálhatatlan ellentmondásaira. Voltak, akik még károsnak is találták ezeket az ellentmondásokat; a legtöbben tudatlanságom következményének tartották; a szeretetreméltó – és gyáva – emberek nagylelkűen igyekeztek eltussolni azokat.” (Gorkij)
.
Engem ötven évvel később Gorkij életrajzában nem annyira a forradalmi vágy és cél ragad meg, mint maga az „embersűrű” vadon, melyben ezek a számunkra torznak tetsző, de hatalmas életerejű, egymás hegyén-hátán fényt kereső alakok összeszövődnek.
Németh László
Carneval, Pieter Bruegel, 1789