iram@orkenyszinhaz.hu

BÉCSY TAMÁS MOLNÁRRÓL


Tudjuk – sőt, mindig is tudták – hogy ő az a magyar színpadi szerző, akit először játszottak az egész világon, és nemcsak egyszer-kétszer. Mégis, volt idő, amikor a hazai színházak hallani sem akartak bármelyik művének a bemutatásáról. És manapság már csak ne higgyük, hogy a művészetpolitika akkori irányítóinak elitélő véleménye vagy éppen tiltása miatt. Tudjuk – sőt, mindig is tudták -, hogy darabírói technikája felülmúlhatatlan, és mégis elavult, áporodott polgári szemléletűnek tartották műveit. Mint hazánkban majdnem mindenről, Molnár Ferenc műveiről is elsősorban érzelmi fogantatású véleményeket hallani és olvasni. Az elismerés az elképesztően nagyszerű színpadtechnikai tudása alapján műveinek tartalmát, világképét is sokkal pozitívabbnak tartja; az elutasítás pedig műveinek tartalma, világképe alapján lényegtelennek minősíti a nagyhírű franciákénál sokkal-sokkal tökéletesebb dramaturgiáját. (…)
Molnár Ferenc ugyanis valami többet tudott, mint pompásan elkezdeni egy darabot, kitűnő felvonásvégeket komponálni, és – ami ebben az összefüggésben a lehető legnehezebb – igen jó harmadik felvonást írni. De ez a több csak annyival több, ami egy-egy korszak sikeres írójának a titka. (Aki persze nem mindig egyértelműen sikeres a kritikusok szemében.) Ismerte és képes volt kifejezni a színházba járó nagyközönségnek – vagyis a közönség túlnyomó többségének – ízlését, hangulatát, vágyképét, sőt a világhoz való viszonyát is. (…)
Mindezeken kívül tudott – ami a színház számára sohasem mellékes – szinte testekre szabott szerepeket írni; és nemcsak a saját kora híres színészeinek testére szabottakat.

Top