MACBETH:
She should have died hereafter;
There would have been a time for such a word.
To-morrow, and to-morrow, and to-morrow,
Creeps in this petty pace from day to day
To the last syllable of recorded time,
And all our yesterdays have lighted fools
The way to dusty death. Out, out, brief candle!
Life’s but a walking shadow, a poor player
That struts and frets his hour upon the stage
And then is heard no more: it is a tale
Told by an idiot, full of sound and fury,
Signifying nothing.
.
MACBETH:
Halt volna meg később: erre a hírre
Ráértünk volna még.
Holnap és holnap és holnap: tipegve
Vánszorog létünk a kimért idő
Végső szótagjáig, s tegnapjaink
Csak bolondok utilámpása voltak
A por halálba. Húnyj ki, kurta láng!
Az élet csak egy tűnő árny, csak egy
Szegény ripacs, aki egy óra hosszat
Dúl-fúl, és elnémul: egy félkegyelmű
Meséje, zengő tombolás, de semmi
Értelme nincs.
Szabó Lőrinc fordítása
MACBETH:
Később kellett volna;
Egy ilyen szó más lett volna más időben.
A holnap és a holnap és a holnap:
Nap telik nap után, mind húzza a lábát
A jegyzett idő utolsó szaváig,
És minden tegnap a dohos halálba
Világított utat nekünk, bolondoknak.
Ne égj, csonka gyertya!
Az élet csupán sétáló árny, egy nyavalyás
Színész, egy órát teszi-veszi magát fönn
A színpadon és elhallgat. Egy gyagyás
Meséje, hang és téboly,
És nem szól semmiről.
Kállay Géza fordítása
.