PLATÓN: AZ ÁLLAM

(részletek)

Nép vezért keres

SZÓKRATÉSZ: Ugye a nép mindig kiemel valakit a feje fölé és azt támogatja, hizlalja naggyá?

ADEIMANTOSZ: Ezt szokta.

SZÓKRATÉSZ: Mi hát a vezérből zsarnokká változás kezdete? Mikor a vezér arra vetemedik, ami a mítosz szerint az árkádiai Zeusz Lükeiosz szentélyénél történt.

ADEIMANTOSZ: Micsoda?

SZÓKRATÉSZ: Aki egyszer megkóstolta az emberhúst, melyet más áldozati állatok zsigerei közé vagdaltak, az szükségképpen farkassá változik.

Nem ugyanaz teljesedik be a népvezérrel, aki magával rántva az őt ész nélkül követő tömeget, nem tartóztatja meg magát önnön törzse vérének ontásától, hanem hamis vádakkal a bírák elé idézi őket, vérrel mocskolja magát, embert öl, rokonvért kóstol szentségtelen nyelvével és szájával, embereket száműz és gyilkol, alattomosan ígérget adósságelengedést és földosztást – vajon az ilyennek nem az lesz-e a végzete, hogy elemészti ellenlábasa, vagy türannosszá – emberből farkassá – válik?

ADEIMANTOSZ: Szükségképpen.

.


.
Hogyan lép fel a türannosz? Mik a jellegzetes tulajdonságai?

SZÓKRATÉSZ: Elemezzük talán ennek a férfinak a boldogságát, és azét az államét, amelybe ilyen halandó veszi be magát?

ADEIMANTOSZ: Elemezzük, nagyon is.

SZÓKRATÉSZ: Az első napokban és időkben, ugye mindenkire csak mosolyog, akibe csak belebotlik, nyájasan köszönti, nem győzi mondani, hogy ő nem türannosz; magánemberkent és hivatalosan fűt-fát ígér a népnek és tányérnyalóinak, és úgy tesz, mintha jámbor és szelíd lenne?

ADEIMANTOSZ: Szükségképpen.

SZÓKRATÉSZ: Mikor aztán, gondolom, külső ellenfelei közül egyesekkel megbékél, másokat orvul elveszejt, és így már nyugton lehet tőlük, először is folyton háborúkat gerjeszt, hogy a nép rá legyen utalva, mint vezérre.

ADEIMANTOSZ: Valószínűleg.

SZÓKRATÉSZ: De azért is, hogy a folytonos adózástól elszegényedve, a mindennapi előteremtésével veszkődjenek, s minél kevésbé fondorkodjanak ellene.

ADEIMANTOSZ: Szükségképpen.

SZÓKRATÉSZ: Erre mind többen, akik őt hatalomra segítették – maguk is nagy hatalmúak –, nem tesznek lakatot a szájukra, és kezdik bírálni üzelmeit előtte és egymás között, persze éppen a legbátrabbak.

ADEIMANTOSZ: Nyilván.

SZÓKRATÉSZ: Ha uralmon akar maradni, ezeket mind el kell távolítania vagy el kell pusztítania, míg nem marad sem barátja, sem ellensége valamit érő.

ADEIMANTOSZ: Világos.

SZÓKRATÉSZ: Ébren kell fürkésznie: ki vitéz, ki nagyra törő, ki bölcs, ki gazdag; és olyan „szerencsés”, hogy akár akarja, akár nem, kénytelen ezekben mind ellenséget gyanítani, és fondorkodni ellenük, míg meg nem tisztítja tőlük az államot.

ADEIMANTOSZ: Szép kis „tisztogatás”.

SZÓKRATÉSZ: „Szerencsés” végzetének bilincseit hordja, amely azt parancsolja, hogy csupa gazember között éljen, akik gyűlölik – vagy ne éljen többé.

ADEIMANTOSZ: Ez így van bizony.

/Platón: Az állam. Részletek a Nyolcadik és a Kilencedik könyvből.
In: Platón: Az állam. 2008. Fordította: Jánosy István/

Top