A különböző vitastílusok szemléltetése 

A tanulók csoportokban dolgoznak. Minden csoport kap egy-egy vitatémát és egy-egy vitastílust. A témák bagatellek, hogy a felkészülési idő ne az érvek összegyűjtésével menjen el, és hogy enyhítsen a vitával járó feszültségen. Két csoporttag játssza majd el a vitát a témának és a vitastílusnak megfelelően. A csoportnak meg kell határoznia, hogy hol, mikor, miért alakul ki a vita, a két fél milyen viszonyban áll egymással, és le kell zárniuk valahogy a jelenetet.  

Vitatémák: 

• A széket csak ülőhelyként lehet használni.  
• Jobb este zuhanyozni, mint reggel.  
• Müzlire tej és nem tejre müzli.  

Vitastílusok:  

• az egyik nem hagyja érvényesülni a másikat 
• egyik sem enged az igazából 
• egyik fél sem akarja megbántani a másikat 

Beszélgetés

A látottakról: milyen eredménnyel zárultak a viták? Milyen eszközökkel próbálták érvényesíteni az akaratukat a játszók? Mi árulkodott arról, hogyha valaki elbizonytalanodott, a másiknak engedett? Milyen testtartásokat figyeltetek meg? Milyen érzés volt nézni/játszani benne? 

A saját vitakultúrájukról: szívesen vitáznak? Mi a céljuk a vitában? Mi határozza meg, hogy beleállnak-e a vitába? Online vita – részt vesznek kommentháborúban vagy csak csendes megfigyelők? 

Mikor jó egy vita? Válaszok közös összegyűjtése. 

Vanyák Dóra

Az adakozó herceg

(khmer mese)

Veszandar herceg – aki a Moha Cheat, a Végtelenül Irgalmas melléknevet kapta – Chompu Thvip király fia volt, és valamennyi alamizsnálkodó közül a legjobb szívű. Már születésében is megnyilvánult e természete, mert nyitott szemmel jött a világra, kezét kinyújtotta, és így szólt anyjához:

– Jótetteket akarok véghezvinni.

Vele egyidőben jött világra Domrey Szat udvarában egy fehér elefánt is, amely csodálatos esőcsináló képességgel volt megáldva. Chompu Thvip hívei azt hitték, hogy a birodalom jóléte ettől az elefánttól függ, ezért gondosan ápolták, és nagyon vigyáztak rá. A jószívű herceg a szegények között osztotta szét mindenét, amije csak volt. Aki ételt kért, annak azt adott, aki ruhát akart, az köntöst kapott tőle, sőt aki aranyat, ezüstöt, drágakövet kért, az is kapott tőle, amennyit csak akart. Mindenkinek teljesítette kívánságát, és nem akadt olyan kérés, amelyet képes lett volna visszautasítani.

Történt ekkor, hogy Szrok Pumeah (Burma) királya, aki a csodaelefántra vágyakozott, elküldte brahmanjait Veszandarhoz, és azok bátran előadták királyuk óhaját. A herceg azonnal szenteltvizes korsót hozatott, és anélkül, hogy meggondolta volna, miszerint az elefánttal Chompu Thvip birodalma szerencsecsillagát veszíti el, ünnepélyesen átadta az állam elefántját a kérelmezőknek.

Ezen a nép felháborodott. Követelte, hogy a király száműzze a tékozlót, mert tönkreteszi a birodalmat, és a király számára nem maradt más választás, mint engedni népe akaratának, és elűzni saját fiát az országból.

Mielőtt a herceg elhagyta volna hazáját, minden vagyonát szétosztogatta az ún. „hétszáz áldozat”-ban, ugyanis hétszáz elefántot, hétszáz kocsit, hétszáz fiatal leányt és hétszáz rabszolgát adott azoknak, akik kérték tőle. Azután feleségével és két gyermekével kihajtott a városból egy négylovas kocsin, amely egyetlen saját tulajdona volt még.

Útján négy brahmannal[1] találkozott, akik megtudták, hogy a herceg szétosztogatja vagyonát, de elkéstek. Hogy ne menjenek el üres kézzel, a herceg mindegyiküknek adott egy lovat, azután saját magát fogta be a kocsi elé, és így vontatta családját. De ez sem tartott sokáig, mert jött egy koldus, és a kocsit is elkérte tőle. Veszandar így elajándékozta vagyona utolsó darabját is, kisfiát vállára vette, és továbbindult, felesége, Meadrey pedig a kislányt emelve ölébe, követte őt.

• A mese még nem ért véget, de álljunk meg egy rövid megbeszélésre. Vitassátok meg csoportokban a benyomásaitokat és a föltevéseiteket!

[1]A brahman a papi kaszt tagja, szent ember a hinduizmusban.

Folytatódik a mese:

Így érkezett el a család a Hembaupean-hegység[1] lábainál elterülő hatalmas erdőségbe. Itt remetekunyhót építettek maguknak, és jámbor szerzetesek módjára éltek. A herceg átadta magát az elmélkedéseknek, felesége pedig reggelente elindult vad gyümölcsöket és gyökereket gyűjtögetni. Más táplálékuk nem volt.

Kalinga országában élt egy csúf vén brahman, akinek lusta fiatal felesége volt. Az asszony állandóan azzal ostromolta, hogy rabszolgát kellene venni a házhoz, mert akkor kevesebb lenne a dolga. A brahman emlékezett Veszandar jóságára, és elment hozzá. Nyers szavakkal követelte, hogy szolgáltassa ki neki a feleségét, hogy rabszolgaként magával vihesse. A hercegnő azonban nem volt otthon, ezért a brahman ráripakodott a hercegre, hogy az asszony helyett adja oda neki két gyermekét.

A kisfiú és a kislány látták az undorító alakot, és megijedtek durvaságától. Elszaladtak, és egy tavacskában a hatalmas lótusz levelei alá bújtak. Apjuk azonban kérlelhetetlenül visszaparancsolta őket. Senki emberfia kérését nem volt képes megtagadni, így saját zokogó gyermekeit adta oda a tomboló brahmannak. Egyetlen arcizma sem rándult, de amint végignézte, hogyan tuszkolja maga előtt a dühöngő brahman a két gyermeket, és üti őket egy náddal, leült, és keserves sírásra fakadt.

A herceg felesége késő este tért haza az összegyűjtött élelemmel. Amikor meghallotta, mit cselekedett Veszandar, vigasztalhatatlan lett, és többé egyetlen szót sem szólt hozzá.

Másnap reggel ismét egy brahman állt a remetelak ajtajában, és Veszandarral akart beszélni. A kérdésre, hogy mit óhajt, azt válaszolta:

– A feleségedet!

• Ismét megállunk a történetben. Most is gondoljátok át a benyomásaitokat, föltevéseiteket. Írjátok le egy papírra röviden, mit gondoltok. Majd olvassátok fel egymásnak a feljegyzéseiteket!

[1]Rengeteg erdőség, amelyben a khmer mesék hősei rendszerint eltévednek. (A Googlemaps nem ismeri, a mesék világába költözött, pedig egykor ez választotta el Khmer Birodalmat Thaiföldtől.)

Folytatódik a mese:

A herceg ezt sem utasította vissza. Néhány szóval odahívta a feleségét, és így szólt a brahmanhoz:

– Itt van, vigyed!

Ekkor a brahman alakja elváltozott, és Preasz Barom Chakrepeat állt ott, akiből olyan fényesség sugárzott, hogy Veszandar térdre hullott előtte. Az isten gyengéd szavakkal lemondott erről az utolsó áldozatról, és megparancsolta Veszandarnak, hogy térjenek vissza hazájukba. Ott aztán újra megtalálták két gyermeküket is, mert az isten parancsára az öreg király visszavásárolta őket a csúf brahmantól. A száműzési parancsot feloldották, és az öreg király halála után Veszandar herceg, a Moha Cheat követte őt Chompu Thvip trónján. Alamizsnálkodása révén olyan nagy érdemei voltak, hogy az ország elefántjára sem volt szükség, mert amíg ő kormányzott, boldogság és jólét uralkodott a birodalomban.

Amikor azután Veszandar meghalt, olyan alakban született újjá, hogy a megvilágosodás által Buddhává lett.[1]

[1] In: Az istenfiú városa. Kambodzsai mondák és mesék. Fordította Üveges Ferenc. Népek meséi sorozat. Szerkesztette Karig Sára.
Európa Könyvkiadó. Bp. 1975. 39-41. oldal
Az interneten: https://terebess.hu/nepmese/64-istenfiu.pdf

Tanári jegyzet

A mese hőse, Veszandar herceg, a buddhizmus központi erényének, a jóságnak és önzetlenségnek megtestesítője. Ő a buddhizmus hőse, melléknevét – a Végtelenül Irgalmas – még lehet, hogy életével, tetteivel érdemelte ki, de már születésekor nyitott szemmel (vagyis látón) jön világra, ezzel a – számunkra szinte komikus – mondattal: „Jótetteket akarok véghezvinni.” Történetének számára nincs tanulsága, nem változik, hanem gondolkodás nélkül („anélkül, hogy meggondolta volna”) cselekszi a jót, hogy a mese végén láthassa az istent, visszatérhessen a trónra, hogy programját, a jóságot végrehajtsa. Ő a jóság megtestesítője, maga a jóság, s csak gyermekei elvesztésekor látszik megrendülni („leült, és keserves sírásra fakadt”). Számunkra azonban, akik nem az erények megtestesítői, hanem felőjük igyekvő emberek vagyunk, megrázó a történet, amely a jóság földi útjáról szól.

A drámabeli Kertész Tibor is egy társadalmilag többé-kevésbé elfogadott normát képvisel: a szabadságot és önrendelkezést. Mindkettejük erényét két szóban tudom megnevezni: Veszandar az önzetlen jóság megtestesítője (hiszen a jóság másban is kifejeződhet, mint önzetlenségben), Kertész Tibor pedig az önmagával rendelkező szabadság képviselője (hiszen a szabadság másban is kifejeződhet). A két történet ennek a központi értéknek próbatétele, tesztelése a világban. A mesében alászállás és eltévedés formájában, a drámában egy néhol bírósági tárgyalást idéző vita keretében. Megkérdőjelezi-e az erényt, ha vegytisztán nem megvalósítható? Hogyan kövessük meggyőződéseinket egy esetleges, bonyolult és nem mindig jóindulatú világban?

Az előadást előkészítő órára Az adakozó hercegnek alábbi olvasataival készülnék:

1. Az ember nem hajthatja végre életprogramját, nem képviselheti igazát anélkül, hogy más emberekről, összefüggésekről tudomást venne.
Döntéseit a másokra gyakorolt hatásuk mérlegelésével kell meghoznia.

2. Abszolútnak tartott értékeink (mint a jóság, szabadság) a gyakorlatban a maguk relativitásában, tehát örökös vitahelyzetben jelennek meg. Viszont éppen az értékek tisztelete teszi lehetővé ezeknek a vitáknak a lefolytatását.

3. Az ember hibái gyakran éppen az erényeivel állnak összefüggésben.

4. Meg kell tanulni nemet mondani. Veszélyes következményei lehetnek annak, ha valaki nem tudja megvédeni magát – akár az ideák kihívásaival szemben is.

A mesének ezzel a nagyon európai értelmezésével próbálnék a gyerekekre hatni, és az Isten című előadást megközelíteni.

Mozer Tamás, ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola (a teljes, szakszerű óravázlat az oldalon lejjebb görgetve PDF-ben letölthető)

Nézzétek meg újra az előadás plakátját:  

A plakáton ábrázolt szereplőről írjatok ötsorost a következő séma alapján:

• téma/cím (1 főnév)
• jellemzés/leírás (2 melléknév)
• cselekvések (3 ige vagy igenév)
• személyes érzelem, gondolat (4 szó)
• a lényeg újrafogalmazása (1 szó, az első sor rokon értelmű kifejezése) 

Olvassátok fel egymásnak az ötsorosokat!

Korsós Nóra feladata alapján (SZTE BTK magyar, dráma- és színházismeret osztatlan tanári V. évfolyam)

Az eredetileg német nyelvű darab szövegét az itteni előadásban a magyar jogi és társadalmi helyzethez igazították az alkotók, és a szereplők is magyar neveket kaptak.

Idézzétek fel a vitadráma alakjait a névsor segítségével – ki kicsoda volt a látott előadásban? Elárul-e valamit a figuráról és az általa képviselt álláspontról, világnézetről a neve – azaz: adtak-e beszélő neveket a darab magyarítói?

Breznay-Szalóky Antal
Dr. Hajnal Éva
Dr. Keller Gyula
Kertész Tibor
Máthé Zsolt
Dr. Sárköziné Dr. Kelemen Zsuzsanna
Dr. Veréb Edit
Dr. Vető Klára

A tudatos névválasztás is befolyásolhatja a nézőt: a nevek beszélő névként működhetnek. A verébről például a szürkeség, köznapiság, fantáziátlanság, unalmas csipogás juthat eszünkbe; németesek a Keller szóról a sötét pincére, vagy akár a hasonló Kellner ’pincér’ kifejezésre is asszociálhatnak; nem is beszélve a pap feudalisztikus csengésű nevéből áradó hatalomról és tekintélyről. A „vető” kifejezés egyaránt utalhat a tételmondatot ellenző magatartásra, a magvetés jelentésköre kapcsán az életigenlő gondolkodásra is. Sárközinét egy korábbi változatban még Siratónénak hívták –, vajon miért változott meg a neve? Hajnal Éva neve pozitív jelentéseket hordoz: hajnal, napfelkelte, a fény előretörése (felvilágosodás), és a hajnal szó nagyon szép, kellemes hangzású; Éva pedig az első nő neve, aki a hit helyett a tudást választotta. 

Iványi-Szabó Rita

Az alábbi – tágabb szempontokhoz rendelt – érvek, állítások az előadás szövegéből származnak. Az idézeteket lehet használni például érvelési feladatokhoz, véleményvonalhoz, kontrollált vitához, osztálytermi world café megrendezéséhez is.

JOG

Az emberi méltósághoz való jog magában foglalja azt a jogot is, hogy az ember a saját halála módjáról dönthessen.

Lehet, hogy megdöbbentően hangzik, de élni jogi szempontból nem kötelesség.

Nem kérdés, hogy az orvosilag felügyelt öngyilkosságok megtiltása az emberi jogok bizonyos korlátozása.

Az élethez van jogunk, nem a halálhoz.

SZABADSÁG

Ha komolyan vesszük a szabad akaratot, nem különböztethetjük meg egy egészséges fiatal vagy egy beteg idős ember halálvágyát.

Létezhet jól megfontolt, szabad akaratból elkövetett öngyilkosság.

Egyikünk sem maga dönt arról, hogy a világra jön. A távozásról sem dönthetünk.

ETIKA

Aki közösségben él, felelős érte. Tudjuk, hogy az öngyilkosság sok embert súlyosan megvisel – a hátra maradókat.

Ha segítünk az öngyilkosságban, az megváltoztatja a társadalmi morált.

Jobb, ha az emberek kötélre, késre, emeletről való leugrásra és a többi brutális lehetőségre vannak rákényszerítve?

ORVOSLÁS

Az orvosnak nem szabad egy egészséges ember halálában segédkeznie.

Az orvosnak arról kell döntenie, hogy mi szolgál a betege javára. Sosem szabad életekről, főleg azok hasznossága tükrében dönteni. Nem vehetjük magunkra Isten szerepét.

Az orvos-beteg közti bizalmi kapcsolat … a kezelés alapja. … Csak akkor biztosított a betegnek az abszolút bizonyosság, ha az orvosnak soha nem szabad ölnie.

PSZICHOLÓGIA

A legtöbb öngyilkos súlyos pszichés zavarral küzd.

Az öngyilkos, aki elutasítja a természetes halált, a saját élete értelmét utasítja el. Az ilyen ember nem tudja, ki ő és mi ő.

Aki öngyilkos akar lenni, beutalják pszichiátriára, mert „ki kell gyógyítani”, az fel se merül, hogy esetleg normális. Normális és nem normális orvosilag nem egzakt határok.

TÁRSADALOM

A saját kérésre történő eutanázia lehetősége miatt az öregeken megnőne a nyomás, hogy úgymond “ne legyenek útban”. … vajon hányuk fejében fordulna meg: “Nem akarok én a terhükre lenni, itt az idő, hogy felhívjam kedves háziorvosomat.”

Az öngyilkosok kapcsán szempont például „a mozdonyvezető traumája. Már száz méterekkel korábban látja az áldozatot, és tudja, hogy nem fog tudni megállni. … A vasutasok néha hónapokra kiesnek a munkából, mert utókezelésre szorulnak. Azok az emberek meg akarnak halni. Nem felelősebb, ha orvosi segédlettel fejezhetik be az életüket?

Ha megengedjük az orvosilag asszisztált segítségnyújtást a halálnál, azzal a társadalmi szolidaritást számolnánk fel.

MÉLTÓSÁG

Vannak állapotok, amiket már nem lehet méltónak tekinteni az élethez

Az asszisztált eutanázia a beteg autonómiájáról és méltóságáról szól.

Az emberi méltósághoz való jog magában foglalja azt a jogot is, hogy az ember a saját halála módjáról dönthessen.

KI DÖNT?

Manapság mindenki szakértő: hangos laikusok akarják megszabni, hogy mikor mit tegyünk, és fenyegetéssel, bírósági eljárásokkal akarják irányítani az orvosi hivatásrendet.

Amíg hallgattam magukat, egyre erősödött bennem az a dermesztő érzés, hogy egyiküknek sincs igaza.

Ha egy józan, épeszű ember a saját életét már nem tartja semmire, akkor igenis, tisztelni kellene a kívánságát.

Keressetek olyan témát, amely az egyéni szabadságot lényegileg érinti, mégis társadalmi vita tárgya lehet. Hozzatok létre egy tételmondatot az általatok választott témával kapcsolatban! 

A tételmondat megfogalmazásakor figyeljetek az alábbiakra: 

• ne legyen tagadó mondat, 
• egyenlő eséllyel és érvényességgel lehessen mellette és ellene érvelni  

Rendezzetek vitaversenyt:

Alakítsatok két 4 fős csapatot. Pénzfeldobással döntsétek el, hogy melyik csapat képviseli a Támogató oldalt (T), és melyik az Ellenző oldalt (E).  

A Támogató csapat a tételmondat igazolására készül fel, az Ellenző csapat az ellenérveket gyűjti össze. Mindkét csapat felkészül a másik oldal lehetséges érveinek cáfolására, és a nekik feltehető keresztkérdésekre is.  

Csapattagok kiosztják maguk között a feladatokat (minden csapattag vállaljon feladatot):  

• nyitóbeszéd 
• keresztkérdések feltevése 
• válaszadás az ellenfél keresztkérdéseire 
• záróbeszéd 

Felkészülési idő: 15 perc 

A vita menete:  

• T nyitóbeszéd – 2 perc 
• E nyitóbeszéd – 2 perc 
• E feltesz 3 keresztkérdést T csapatnak – 1 perc 
• T válaszol – 2 perc 
• T feltesz 3 keresztkérdést E csapatnak– 1 perc 
• E válaszol – 2 perc 
• T záróbeszéd (3) – 2 perc 
• E záróbeszéd (3) – 2 perc 

A verseny nézői figyelemmel követik a vitát, majd szavaznak a győztes oldalról. A szavazás egyszerre történik, és egyéni döntéseken alapul (nincs előzetes egyeztetés). 

A szavazás után mindenki egy mondatban indokolja döntését.