iram@orkenyszinhaz.hu

KAPTÁR KÖZÖSSÉG

 

15-25 ÉVES DIÁKOKAT VÁRUNK A KAPTÁRBA

MI A KAPTÁR?

A KAPTÁR egy szabadiskola. Egy közösség. Az ide csatlakozó diákok egy vagy akár több évadon át részt vesznek a színház életében, sőt, alakíthatják is kreatív energiáikkal.

KIKNEK SZÓL?

15-25 éves fiataloknak, akik a szabadidejük egy részét közösségi, kreatív programokkal akarják eltölteni, akik érdeklődnek (vagy éppen bosszantó közömbösséget éreznek) a minket körülvevő világ változásai, a társadalom, a művészet és a színház iránt. Ha szeretnéd megismerni az Örkény Színház életét, és akár aktívan is részt vennél benne, itt a helyed.

Sokféle programunk van, így sokféle érdeklődő talál nálunk valamit: aki kreatív társaságban szeretne színházba járni, aki szeret közösen gondolkodni színházi élményekről, aki írni szeret, aki játszani szeret, aki improvizálni szeret, aki kutatni szeret, aki beszélgetni és interjúzni szeret, aki szeretné magát jobban megismerni, aki több önbizalomra vágyik, aki barátokra vágyik, akit a színházcsinálás érdekel, akit a látványtervezés érdekel, vagy aki egyszerűen csak a kreativitását és a kommunikációs készségeit szeretné tréningezni. A KAPTÁR nem színészképzés, és bár sokat játszunk és improvizálunk, nincs olyan programunk, ami színjátszókörként működik. A jelentkezéshez színházi tapasztalatra és színészi tehetségre nincs szükség, akinek mégis van, az persze hozhatja magával.

MIKOR VAN?

A KAPTÁR programja több szálon fut változó időpontokban, kedved és szabadidőd szerint válogathatsz, hogy melyik alkalmakon veszel részt. Lehet, hogy egy évadban csak párszor látogatsz el az Örkény előadásaihoz kapcsolódó programokra, de akár heti rendszerességgel is járhatsz hozzánk, hosszabb, intenzív projektekbe is becsatlakozhatsz.

● A repertoár programok egy- és kétalkalmas időpontjairól a hírleveleinkből és a zárt Facebook csoportunkban értesülhetsz. Havonta 3-6 programra hívunk majd meg.

● A többalkalmas kurzusok mellett az időpontokat is feltüntettük. Lásd lejjebb!

HOGY KELL JELENTKEZNI?

● Ha jelentkezni szeretnél, töltsd ki az itt elérhető kérdőívet:

 

KÉRDŐÍV – JELENTKEZÉS A KAPTÁR KÖZÖSSÉGBE

 

A KAPTÁR hírlevelekből ezután mindenről értesülsz majd. A KAPTÁR közösséghez egész évben lehet csatlakozni. Egy évben többször is meghirdetünk ÖSSZEKOVÁCSOLÓ TALÁLKOZÓT az új jelentkezőknek, gyere el egy ilyenre, hogy megismerkedj a többiekkel!

MENNYIBE KERÜL?

A KAPTÁR-ért nem kell fizetni. Ha előadást nézünk, akkor jegyet kell venni.
(Diákkedvezménnyel, harmadik kategóriás helyre 2160 Ft.)

ÉS HOGY MIT CSINÁLUNK?  –  KAPTÁR PROGRAM 2018/19

REPERTOÁR PROGRAM

Közösen előadásokat nézünk az Örkényben, ráhangoló workshopokat (FLESS) és az alkotókkal való közös beszélgetéseket kapcsolunk a színházlátogatásokhoz.

Részt veszünk az ÖrkényKÖZ IMPROVIZÁLUNK és ELŐSZOBA című közönségprogramjain.

Próbalátogatások és beszélgetések során nyomon követjük az évad próbafolyamatait. Betekintünk a különböző tárak (díszítőtár, világosítótár, hangtár, kelléktár, öltöztetőtár, fodrásztár) és a tervezők munkájába is. Az időpontok változók, a színház munkarendjéhez igazodunk, de mindig két héttel előre jelezzük a következő programot. Ezeken a programokon a KAPTÁR-osok bármikor részt vehetnek.

ISZAP – Inspiráló SZínházi AlkotóPortál

Alkotófeladatok különböző műfajokban az Örkény előadásaihoz kapcsolódva. A művek egy részét a színház honlapján, Facebook oldalán és olykor a színházban rendezett kiállításon is bemutatjuk. Az eddigi pályázatokat és további infót ITT találsz.

JÁTSZÓS-ÍRÓS HOSSZABB MŰHELYMUNKÁK

A KAPTÁR műhelymunkái a résztvevők valós és elképzelt történeteiből, interjúiból születnek, a színház előadásaihoz kapcsolódva, belőlük inspirálódva, rájuk reflektálva. A munkafolyamat része az anyaggyűjtés és elemzés, az improvizáció, a szövegírás és a színházi eszközökkel való kísérletezés.

A 2018/2019-es évad négy hónapon át működő alkotócsoportja elindult.

 

HÁTRAHAGYOTT TÖRTÉNETEK

A műhelymunka október 9-én elindult, a jelentkezés lezárult.

 

 

A történetek egyidősek az emberiséggel.

 

Miért szeretünk történeteket mesélni? És miért vágyunk arra, hogy minél több történetet

megéljünk? Mi az én történetem? Mi a te történeted? Mi bennük a közös? Mi a családunk története? Mik az emlékezés és a felejtés törvényei? Milyen nyomokat hagyunk? Mi történik a színházban a történeteinkkel?

 

Projektvezető: Fodor Fanni

 

Időpontok:

2018. okt. 6. szombat 18.30-21.30 Összekovácsoló és kulisszajárás. Találkozó a színház előtt.

Keddenként 16.00-19.00-ig október 9. és január 29. között, intenzív záró-hétvége műhelybemutatóval február 2-3.

 

október 6. 18.30-21.30

október 9. 16.00-19.00

október 16. 16.00-19.00

október 24. 16.00-19.00

október 28. 15.00-18.00

október 30. 16.00-19.00

 

november 6. 16.00-19.00

november 13. 16.00-19.00

november 20. 16.00-19.00

november 27. 16.00-19.00

 

december 4. 16.00-19.00

december 11. 16.00-19.00

 

január 8. 16.00-19.00

január 15. 16.00-19.00

január 22. 16.00-19.00

január 29. 16.00-19.00

 

február 2. 11.00-18.00

február 3. 11.00-18.00

RÖVID KURZUSOK 2018/19

ÖSSZEKOVÁCSOLÓ TALÁLKOZÓK

Miután jelentkeztél a KAPTÁR KÖZÖSSÉGBE, gyere el a legközelebbi Összekovácsolóra, hogy megismerkedj a többiekkel!

Az Összekovácsolókon csapatot építünk, imprózunk, táncolunk, zenélünk, társasozunk, piknikezünk vagy éppen a színház összes zegét-zugát fedezzük fel. Az új jelentkezőket és a régi arcokat egyaránt várjuk a találkozókra!

 

2018. szept. 8. szombat 11.00-15.00

ÉVADNYITÓ KAPTÁR TALÁLKOZÓ – TÁRSASOZUNK A FÜVÖN

Az Örkény kert napján a Játszóház projekt vár bennünket a Madách téren egy halom nagyon király társasjátékkal és játékmesterekkel, akik elmagyarázzák a szabályokat.

2018. október 7. vasárnap 14.00-18.00

Összekovácsoló workshop és kulisszajárás új jelentkezőknek

2018. december 15. szombat 12.00-16.00

Összekovácsoló kulisszajárással és beszélgetés Mácsai Pállal 16.30-18.00

2018. február 9. 14.00-18.00

Összekovácsoló workshop és kulisszajárás

1. KURZUS: INTERAKTÍV KIÁLLÍTÁS A MADÁCH TÉREN

Próbák: 2018. szept. 15. szombat 11.00-18.00 és okt. 20. kedd 16.00-20.00

Esemény: 2018. október 22. szombat 16.30-17.30 – Színházak Éjszakája

maximum 15 fő

 

Színházi gesztusokból és gyerekkori történetekből építünk kiállítást a Madách téren áthaladó emberek bevonásával. A Színházak Éjszakájának keretében rendezzük meg az eseményt, ahol a kaptárosok lesznek a játékmesterek.  

 

vezeti: Bethlenfalvy Ádám, Fodor Fanni és Neudold Juli

2. KURZUS: TÉRBEMOZGÓ

2018. október 13. és 14. 15:00 – 18.00

maximum: 15 fő, 15 éves kortól

 

Minden mozog szüntelenül, rezonál, átalakul, részecskévé bomlik és egésszé épül.

Új ajtó nyílik, új terek születnek, lakjuk be, fedezzük fel, formáljuk magunkkal, a mozgás segítségével!

 

Játék a térrel, térváltozatok játékkal.

 

vezeti: Szakács Eszter, IRAM munkatárs, kortárs táncos

4. KURZUS: ENCYCLOPAEDIA BRUTALITAS

2018. dec. 8-9. hétvége, 13:00-18:00

maximum 15 fő, 15 éves kortól

 

Ez a kaptár a hétköznapi agresszió különböző formáit és okait járja körbe, és azok színpadi feldolgozásának lehetőségeit vizsgálja. Bár a téma brutális, a kaptár maga remélhetőleg vidám és felszabadult lesz. A részvételhez latin tudás és küzdősport ismerete NEM szükséges.

 

vezeti: Bethlenfalvy Ádám, színész-drámatanár

5. KURZUS: A TITOK ÉS A NYITJA

Néha napokig nem tudunk szabadulni tőle. Néha fejbe vág. Néha életre szól. Néha lepereg rólunk. – Az egész színházcsináló apparátus érte dolgozik.

 

Egy-egy új bemutató után a nyomába eredünk, tetten érjük, és kivizsgáljuk!

 

A ’Titok és a nyitja’ Kaptárra azokat várjuk, akik…

… szívesen kifürkésznék, miért és hogyan hat egy előadás a nézőire;

… szeretnek többedmagukkal agyalni a színházi hatáskeltés trükkjeiről, értelméről: színészválasztásról, szerepmegformálásról, látványról, dramaturgiai és rendezési döntésekről;

… és legalább egyszer látták a témául választott előadást.

 

2018. december 19. Patika

2019. március 14. Macbeth

2019. április 14.  A mélyben (Éjjeli menedékhely)

 

vezeti: Hudáky Rita, színházpedagógus, magyartanár

6. KURZUS: VALAKI MONDJA MEG… - a bizonytalanság mint motiváló erő

2019. január 19. 13.00 – 16.00 és január 20. 12.00 – 15.00

maximum 15 fő, korhatár nincs

 

Miért van ennyiféle választási lehetőség? Mi a jó abban, hogy ennyi van?! Melyik fakt, melyik szak, melyik munka, miért én, és miért ő és hogyan lesz ebből “mi”? Döntéshelyzetek, választási lehetőségek. Erről lesz szó.

 

vezeti: Szabó Julcsi, közösségfejlesztő, IRAM munkatárs

7. KURZUS: STORYTELLING

2019. február 18. és 25. hétfő 16.00-19.00

maximum 16 fő

 

Ha KAPTÁR van, akkor IMPRÓ is van. Az improvizáció közösségi játék és tanulás, kreatív szellemi és fizikai torna. Felfrissít, jókedvre derít, együttműködésre tanít.

Mitől történet egy történet? Mi az, amit mindannyian hallani, látni szeretnénk? Mi

érdekel téged? Mi érdekli a másikat? Mi érdekli a többséget? Hogyan lehet közösen történetet mesélni?

A tréning folyamán történetmesélő technikákat tanulunk, és a rögtönzés módszertani alapjait tisztázó gyakorlatokat próbálunk ki.

 

vezeti: Várady Zsuzsi és Molnár Levente a Momentán Társulattól

8. KURZUS: KONTRA-REKONTRA-FEDÁK SÁRI - művész és hatalom -

2019. március 5., 12., 20. és 26.  16:00-19:00

maximum 15 fő, 16 éves kortól

 

Mi köze a művésznek a hatalomhoz?

Mi köze a hatalomnak a művészhez?

Különben pedig ki az a Fedák Sári?

Primadonna, feminista, kommunista, nacionalista?

Vagy “csak” színésznő?

 

Nem csak elmélet, játék is.

 

vezeti: Bíró Kriszta, színész

3. KURZUS: TSCHICK

2019 tavasza

maximum 15 fő, 15 éves kortól

 

Két tinédzser, egy öreg lada és az országút. Történet a szabadságról, a világ felfedezéséről, önmagunk és a másik megismeréséről, a barátságról. Kétalkalmas kreatív, történetírós és videóforgatós foglalkozás Wolfgang Herrndorf Csikk című könyve (https://moly.hu/konyvek/wolfgang-herrndorf-csikk) és a belőle készült film alapján (https://www.imdb.com/title/tt4911940/). A hétvége előtanulmány lehet, egy hosszabb nyári projekthez.

 

vezeti: Szabó-Székely Ármin, dramaturg és Neudold Juli, színész/színházpedagógus

KAPTÁROSOK ÍRTÁK A KAPTÁRRÓL

Miről szólt Neked a KAPTÁR?

● Röviden arról, hogy hogyan kell megszabadítanunk magunkat mindenféle gátlásoktól annak érdekében, hogy egy ismeretlen csapattal együtt tudjunk működni úgy, hogy abból szülessen valami igazán klassz. A feladatok és beszélgetések, tréningek, jelenetek alatt igazán szabadon és kreatívan foglalkozhattunk az élet mindenféle kérdésével, jelenségével. Az a személyes része számomra, hogy létrejött egy tök jó társaság. És hozzá az, hogy a színház belsejét is megismerhettük, próbákat látogathattunk. Hogy részesei lehettünk egy előadásnak, csak egy újabb szuper és igazán hasznos dolog volt, ami a továbbiakban is kísérteni fog, persze a legjobb értelemben.

● “Agyeldobás”, ahol minden a kreativitásunkra volt bízva, a mi felelősségünk volt, hogy azt csináljuk-e, amit szeretnénk, és hogy hogyan csináljuk. Ha lusta vagy, csak álmélkodsz, hogy a többiek miket dobnak össze, megkedveled őket, és hirtelen egy nagyon jó közösség része vagy. Inspiráló, ösztönző, vigasztaló, szórakoztató, érdekes, vicces, dilis.

Megismerkedtem sok kedves emberrel, valamennyire leküzdöttem a félénkségemet. Segített nekem az improvizációs készségeim fejlődésében.

● A Kaptár önmagam megismeréséről, a saját határaim feszegetéséről (jó értelemben véve) szólt, arról, hogy hogyan tudok olyan dolgokat is megcsinálni, amikre eddig azt hittem, hogy nem vagyok képes.

● Mindenről, ami színház, szórakozás, tanulás és tapasztalatszerzés. Kommunikációról, figyelemről, kreativitásról, érzékenységről, történetmesélésről, alkotásról.

● Nekem a Kaptár egy egész évemet kitöltő, rendszeres és szórakoztató foglalkozás volt. Nagyon egybe volt a játék, tanulás, és még valami. Ez a valami miatt egyedi a Kaptár. Nem megfogalmazható…

Mi jelentett nehézséget szerinted a folyamatban?

● Nagy társaság, sokféle ember. Néhány belső feszültség. Odafigyelés egymásra. Aztán a feladatra. Aztán arra, hogy ez minél jobb és hasznosabb és örömet okozó legyen.

● Szerintem az elején mindenki egy kicsit meg volt feszülve, mert azt hitte itt “vérre mennek” a dolgok. Aztán kiderült, hogy egyáltalán nem. :DDD

● Aktívan részt venni mindenben.

● Legyőzni a gátlásosságomat.

● Hosszan koncentrálni.

● Szerintem viszonylag zökkenőmentesen sikerült a Kaptár.

● A házi feladatok megírása.

● Az, hogy hetente csak egyszer volt. Sokszor feledésbe merültek az előző heti dolgok. Meg az, hogy néha nem vették a dolgot komolyan az emberek, főleg az elején. Jó, nem azt szeretném, ha vasszigor lenne, csak néha nem ártana kis önfegyelem. Nekem is.

● Néha a hétfői időpont, amikor általában még kerestem az összefüggést a testem és az agyam közt. Meg amikor valamit elkezdtünk, aztán teljesen mással dolgoztunk, és nem értettem, hogy az mire volt jó. Talán csak azért, mert nagyon jó feladat vagy gyakorlat, de szerintem sokkal jobb, ha kevés dolgot csinálunk egy alkalommal, de arra sok időt fordítunk. Ennyi.

● Az hogy nem voltunk rákényszerítve semmire, hogy nem a megszokott iskolás tempóban mentek a dolgok, az nagyon jó volt, de talán így néha nem vettük elég komolyan a munka részét a KAPTÁR-nak, csak a szórakozás részét.

Mit tanultál a KAPTÁR-ban?

● Figyelmet, fegyelmet, kreativitást, hozzáállást, írást, beszédkészséget, még több játékkedvet, jelenlétet, gondolkodást, ébrenlétet (értelmezd tágan…), jut eszembe: humort, alázatot, de hogy ne csak nagy szavakat írjak, dohánysodrást, hogy hogyan metrózzunk és buszozzunk egy sátornyi cuccal magunkon, hogy hogyan forraljunk vizet egy félig már ripityára tört vízforralóban. Hogy hogyan bánjunk magunkkal, egymással, egy szöveggel, több szöveggel, idegen emberekkel, egy-egy jelenettel, és persze azt se tudtam volna meg, hogy allergiás vagyok a perjére, ha nincs a Kaptár…

● Leginkább azt, hogy vegyek mindent sokkal lazábban, és ne stresszeljek rá mindenre folyton, mert annak sosincs jó vége. Így meg lazaság, boldogság, ó, jeeee.

● Azt, hogy együtt sok idegen összezárva igazán különleges dolgokra képes. És ha elég ideig vannak összezárva, már nem is lesznek teljesen idegenek. :)))

● Megtanultam együttműködni, színházi látásmóddal gondolkodni. Azt is, hogy a hiba nem hiba. Azt is, hogy a színház mennyire egy összetett és komplex dolog, és azt is megtanultam, hogy mennyit kell még tanulnom.

● Tanultam az emberekről, a csapatmunkáról, a kommunikációról és az alkotói eszközökről. Mindezek mellett rengeteg színházi trükköt, titkot és eszközt ismertem meg.

● Odafigyelni, együttműködni, a fantáziámat újra használni, értelmesen beszélni (nem mindig), imprózni, írogatni, alkalmazkodni, kérdezni és válaszolni, kutatni, a dolgok mélyére ásni, érdeklődni, csodálni a színházat, bizonyos szavakat máshogy értelmezni és még egy rakás dolgot.

● Azt, hogy az élet csodás, a cigaretta rossz, és az alkohol az ördög bűnös csalogatása. Azóta jóba vagyok a szüleimmel, megírom a leckémet, mindennap sporttal indítok és friss vagyok. Amúgy nem tanultam sok mindent, inkább fejlődtem rengeteg dologban. De ez nekem személyes ügy, de az biztos, hogy van értelme ennek a dolognak.

Szerinted miért jó, hogy elindította ezt a programot a színház, és mi a célja?

● Jó, mert van mit várni és van min agyalni, amíg várunk. Nem azon gondolkodni, hogy mit csinál az a rondahajú énekes vagy butaságokat beszélő politikus, hanem hogy egy előadás hogy jött létre, ki írta, ki rendezte, miért és hogyan. Ezekről jó beszélgetni. Aztán arról is, hogy magunkból merítve mit csinálhatnánk, aminek van értelme és célja. A foglalkozások alatt felmerül egy csomó-csomó olyan dolog, kérdés, ami bennünket is érint, személy szerint vagy általánosságban: fiatalokat. Vagy időseket. Embereket. Van hova tartozni, van hol ezeket megosztani egymással. Az, hogy lehetőség van mindezeknek a megrendezésére, előadására, az meg pláne szuper. A cél tehát röviden szerintem az, hogy ne hanyagoljuk el magunkat, egymást és gondolatainkat, vágyainkat, jó, vagy akár (sőt!) rossz tulajdonságainkat és élményeinket, félelmeinket stb., hanem ezekből dolgozzunk, színházi eszközökkel. Ez a színház érdeke is. Hogy neveljen, hogy adjon és kapjon. Kölcsönhatás.

● Közelebb hozott minket a színházhoz és megszerettette velünk, doppingolja az érdeklődésünket. Azért jó, mert így részt vehettünk benne. 😀 Tetszik, hogy ilyen nyitott helynek láthatom ezt a színházat, és tetszik, hogy a színháznak célja, hogy így lássam. Nem vagyok biztos benne, de talán egyfajta jóindulatú függőség kialakítása a program célja. 😀 A közönséget befogadóból picit partnerré is változtatja.

● Nagyon jóóó. Rettenetesen örülök neki. Mégpedig azért, mert így, a fiatalok sokkal közelebb kerülhetnek a színházhoz, kiszélesedhet az érdeklődési körük, és tovább vihetik a színházi életet. Tulajdonképpen ebben rejlik a célja is, hogy a színház ne avuljon el, hanem a fiatalok is szeressék, mind foglalkozni vele, mind pedig előadásokat nézni.

● Mert a mai fiatalok közül sokan ósdinak tartják a színházat, vagy sznob dolognak…

● Ez a program a fiatalokat érdeklődővé, kíváncsivá, kreatívvá és színházra nyitottá teszi. Ez nem csak a színház közönségét bővíti, hanem a társadalom kreatív, kritikus és szabadon gondolkozó rétegét is. A Kaptár tehát nem csak a színház érdekeit szolgálja, és nem csak szórakozást nyújt a program résztvevőinek, hanem a társadalom egy vékony, de fontos rétegét építi és támogatja.

● A színház visszajelzéseket kap, mai véleményeket, rajtunk keresztül más szemmel nézhetik a dolgokat. Mi pedig rengeteg élményt, tapasztalatot, színházat kapunk.

AMI MÁR ELMÚLT

KAPTÁR UTAK 2018 - ARCHÍV

2017 októberétől 2018. január közepéig

16 alkalmas műhelymunka 15-19 éves diákoknak

 

● TÉMAMEGJELÖLÉS:

Meddig lehet a lehetőségek között válogatni, és mikor kell elindulni egy úton? Hány utat lehet kipróbálni? Honnan szerzünk ehhez önbizalmat, hogyan lehet nem félni a hibáinktól? Ha nagyot álmodunk, csalódásnak tesszük ki magunkat vagy ez az első lépés a legjobb megoldás felé? Lehet egyáltalán szertelen fantázia nélkül előrébb jutni? Miben kell hinni, és mit kell elengedni? Hogyan találjuk meg, hogy mi érdekel minket igazán?  Miben vagyunk mások, mint a többiek? Ki miben különleges?

Mikor lázadjunk, és mikor fogadjunk szót? Mit akarunk mi, mit akarnak tőlünk a szüleink és mit akar a társadalom? Milyen erőknek engedelmeskedjünk? Ki lehet-e bújni a szülői elvárások alól? Miért sikerülne nekünk az, ami a szüleinknek nem sikerült? És miért sikerülne nekünk is az, ami nekik sikerült? Lehet-e kibújni a pénz vonzása alól? Van örömmel végzett munka, van életen át tartó szabadság?

Meddig lehet változtatni? Hogyan lehet bátran szembenézni az igazsággal? Létezik egyáltalán egyetlen igazság? Hogyan találjuk meg a saját igazságunkat? Kinek könnyebb hazudni, magunknak vagy másoknak? Meddig lehet fenntartani egy élethazugságot? Ki az értékes ember? Mitől van értelme egy életnek? Mitől lesz szerethető az élet?

 

● AZ ÚTONÁLLÓK FELJEGYZÉSEI:

én…

igyekszem önmagam lenni

szeretném kifejezni magam

túl flegma vagyok

egy terméketlen ész vagyok

nem vagyok biztos ebben

álmos vagyok

szeretem a csokit! imádom a csokit!

szeretnék egy kapcsolatot

te, ő, mi, ti, ők

vagyok…

 

16 esztendőm elegendő,

a pályaválasztásom lehetetlen .

 

Két kar, testsúly,

egy arc: gének.

A szájon szavak ömlenek: ének.

 

Ez vagyok én,

Kissé bizonytalan

Kedves kis lény.

 

Most összeestem,

Vittem a világokat,

Majd megyek tovább…

 

A Mekiben dolgozom, dolgozom, de nem tudom,

hogy mi végre teszem a koviubit szendvicsbe.

 

 

Van hol aludnod, van mit enned, van kihez beszélned, van kit hallgatnod, van mit olvasnod, tudsz olvasni, létezik olyan, hogy olvasás, érted, olvasás, el lehet képzelni dolgokat, érted, az ember olyasmire is gondolhat, ami nem létezik, érted, hogy nem csak a világ végtelen, de minden ember világa végtelen, a világ végtelenszer végtelen, na indulj már, na mire vársz, van hol aludnod, van mit enned, na mire vársz, vár a végtelen. Ott van melletted, látod, ott van abba a fejbe bezárva, na gyerünk, szívd ki belőle, na gyerünk, fürödj meg benne, na fedezd fel, rágcsáld, hagyd, hogy beborítson, na hajrá.

 

 

Földút, alagút, fel is út, le is út,

stop és hegymenet, keresem a helyemet.

Lejtő előtt szólj, kérlek, mert felkészítem a vesémet.

Anyu, ugye eljössz este, elmondod a mesémet?

Takarj be, és énekelj, borítson be a végtelen!

 

 

● AZ ÚTONÁLLÓK SZELLEMEI

 

TERKU az útkeresés kajla szelleme

Mikor az őskáoszból kialakult a rend, és a világ dolgai formát nyertek, egy kis darabnyi megmaradt a káoszból: ő lett Terku. Terku, az útkeresőket és a pályaválasztás előtt állókat segítő jóságos szellem. Jóságos, de teljesen inkompetens. Diszfunkcionális. Lassúcska, butácska, alkalmatlanka. Puha, fehér teste, hosszú karjai és felemás zoknijai mind ezt mutatják. Ezzel nem is volt semmi baj, amíg a szülők megmondták gyermekeiknek, milyen foglalkozást válasszanak. Terkunak nem volt semmi dolga. De az idők megváltoztak, és a szülők azt kezdték mondogatni: az legyen a munkád, amit szeretsz, mi nem akarunk helyetted dönteni. Ilyenkor a tanácstalan fiatal Terku segítségére szorul, aki, mivel teljesen alkalmatlan a feladatára, kipörget üveggel egy foglalkozást, és azt javasolja. Ha másnap is megkérdezi a diák, megint pörget, mást mond. Nulla logika. Jóindulat, de semmi több.

 

 

 

NYÉVRÖ a halál előtti lehetőség szelleme

Nyévrö, vidám, jó kedélyű alak. Teste fehér. Feje és arca egy örvény, színes emlékek keringenek benne. Ő az utolsó utáni lehetőség a halálban. Nagyon jó humora van. Tőle függ, hogyan éled meg az életed végét.
Kezén a köveknek gyógyító hatása van. Össze-össze koppintja őket. Így lesznek gazdagabbak az emberek egy-egy találkozással. Olykor maga elé hajítja őket, és nevetve átlép felettük. Így lépnek túl az emberek rossz élményeiken. Néha a markában felmelegíti őket. Így élik át újra és újra az emberek a múltnak egy-egy gyönyörűséges történetét vagy pillanatát.

 

 

 

ZSUZSU FE BABHE a képzelet és a fantázia szelleme

Akkor született meg, amikor a gyerekek még kövekkel játszottak. Amikor a kőből könnyen lett mamut, felhő és pillangó. Zsuzsu lebeg. Nyakában egy kő lóg. Ha ez a kő egyszerű kő, lehúzza Zsuzsut a földre. Ha az emberek a Földön elszürkülnek, Zsuzsun erőt vesz a gravitáció. A hatéves gyerekeket éjjel álmukban meglátogatja, és ujjával egy fénylő pöttyöt rajzol a homlokukra, hogy ne felejtsenek el játszani. Sok a gyerek. Sok a kő. Sok a szürkeség. Zsuzsut húzza lefelé a kő.

 

 

 

 

Résztvevők: Dömötör-Nagy Dóra, Tóth Balázs, Ősi Péter, Erdélyi Zsófia, Simonyi-Lengyel Mira, Ittzés Ambrus, Pósfai Péter, Varga Jázmin, Dallos Panka, Horváth Juli, Tóth Eszter, Radványi Róbert, Schile Lilu, Nényei Klára, Rózsa Gabriella, Csapody Ágota, Molnár Dóri, Németh Zsófia

Projektvezetők: Fodor Fanni, Neudold Juli

Z KAPTÁR - ARCHÍV

2015/2016

 

A műhelymunka a mostani fiatal generációra fókuszált, főként az Apátlanok című előadásunkból gyűjtöttünk inspirációt. Nemzedékkutatás címen interjúkat készítettünk, hogy utánajárjunk: mi is van a mai fiatalokkal?

se kint, se bent, mint a küszöb minden ember egyidős a fejével nem nőnek a fák az égig mindennek megvan a maga ideje holnapután kiskedden felírjuk a kéménybe ígéretekkel tele a padlás lesz, ami még lesz ízlések és pofonok hátra van még a feketeleves egyik lábad itt, másik ott járt utat a járatlanért ahol a madár se jár mintha puskából lőtték volna ki aki mer, az nyer minden kezdet

MIRŐL SZÓLT SZÁMODRA A Z KAPTÁR?

„Megtudtam fontos, új dolgokat a generációk fejlődéséről, de ezen kívül megtanultam új dolgokat a színházról, a színház működéséről, előadásokról. Az olvasópróba demók is csomó plusz dolgot adtak nekem: történeteket a kitartásról, és egyáltalán megismertem ennek az egész “gépezetnek”a működését.

Az olvasópróbák mellett a másik két legfontosabb momentum az önmagam megfigyelésére ösztönző feladat volt, és a nyári intenzív kaptár.”

 

A KAPTÁR nyári intenzív napjaiban sokat beszéltünk a jövőről, és arról hogy nekünk mi közünk lesz az alakulásához. Világmegváltó tervek, világvége–víziók, aktivizmus, saját álmok és félelmek is előkerültek. Az utolsó nap történt valami, amit mindenkinek érdemes megjegyezni:

„A Fesztelen Ünnepet azért alapítottuk, hogy az emberek kitörjenek a szürke világukból, és évente egyszer fesztelenül és esztelenül rohangáljanak egy hídon, fura maszkokban, fura járásokkal és tökéletes szabadsággal. Ezen a napon mindent lehet, amit eddig csak titkolva akartál, minden őrültséget kiengedhetsz, amit rejtegettél.”

„A Fesztelen-Esztelen ünnep a szabadság ünnepe, amikor nincsenek szabályok, gátlások.  Arra ösztönzi azt embereket, hogy legyenek őszinték, természetesek, csinálják, ami belülről fakad, nevessenek, szaladjanak, ordítsanak…”

„A Fesztelen Ünnep június 23-án van, és egy hídon kell megünnepelni, akár egyedül, de csoportban az ideális, a naplementében. Minket személyesen arra ösztönöz, hogy ne felejtsük el a mostani erőnket és hitünket abban, hogy tudunk változtatni a dolgokon.”

 

Vigyázzunk a fantáziánkra! Bármit lehet jobban csinálni, ha el tudjuk képzelni!

ÉLJEN A FESZTELENSÉG ÜNNEPE! ÉLJENEK A JÚNIUS 23-AI NAPLEMENTÉK! ÉLJENEK AZ ÜNNEPLŐK!

Ne felejtsétek! Június 23-án fontos dolgotok van!

 

Résztvevők: Hámor Anna, Unger Judit, Kozma Zsófi, Tamási Panna, Hanula Hanga, Móró Fruzsina, Romsics Rozi, Magyar Verka, Ledő Barnabás, Tímár Bogi, Zrinyifalvy Eszter, Jelinek Dorka, Czibor Lívi, Csányi Petra, Erdőcs Johanna, Osvay Róza, Szécsi Kincső, Fazekas Bogi, Szijártó Fanni, Horváth Dóra, Sefel Rebeka, Ágoston Dorottya, Ágoston Dóra, Radó Lili, Petőcz Orsolya, Béres Adél, Cseri Zsófi, Kasza Nikoletta, Nikulaidu Phaedra, Sipos Anna Ilona, Fodor Jázmin, Kepes Kata, Pardi Dóri

Közreműködő: Gerencsér Anna

Projektvezetők: Neudold Juli, Néder Panni

FAL KAPTÁR - ARCHÍV

„A falak kizárnak, bezárnak, határolnak, feleznek, támasztanak, elnyomnak, vagy nem is léteznek.

Magasak, színesek vagy sivárak, fizikaiak vagy belső falak. Mindig előjön, hogy mi van a túloldalon, és hogy jó lenne áttörni.

A fal túloldalán a félelmeink vannak. A fal túloldalán a ledöntött falaink téglái hevernek. A fal mi vagyunk.”

 

MIRŐL SZÓLT NEKED A FAL KAPTÁR?

 

Számomra a Fal Kaptár a megnyílást, a saját, és a világ minden táján előforduló akadályokkal való szembenézést, megbirkózást jelentette.

Csapatként együttműködni eddig ismeretlenekkel, történeteket gyűjteni és emészteni.

Nekem leginkább arról szólt, hogy új embereket ismerhettem meg, és rajtuk keresztül érdekes történeteket. Emellett a közös történetalkotás is nagyon fontos volt, illetve az, hogy hányféleképpen tudtunk egy-egy problémát megközelíteni.

 

MI VOLT SZÁMODRA A HÁROM LEGIZGALMASABB MOMENTUM A FAL KAPTÁRBAN?

 

Mura falu kitalálása, az interjúk készítése az utcán és az előadásuk.

Az egyik az volt, amikor létrehoztuk Mura falvát, mert nagyon érdekes volt, hogyan tudjuk közösen alakítani a történetet. A másik az, amikor az utcán kellett interjúkat készíteni emberekkel. Ez azért, mert én elég nehezen kezdeményezek beszélgetést idegenekkel, és így nekem is ki kellett lépnem a komfortzónámból. A harmadik meg az, amikor Zsófi, a szobájába zárkózó lány történetével foglalkoztunk, mert nagyon kíváncsi voltam rá, miért zárkózott be, és mi történt vele, miután kijött onnan.

Az egyik ilyen, amikor meg kellett ünnepelnünk magunkat a játékban egy hiba elkövetése után. Eléggé hátborzongató volt először, de számomra sokat jelentett ez a feladat. Azok a jelenetek, amelyekben a világgá ment fiút és egy második személyt kellett alakítani. Illetve az utolsó napon a történet feldolgozása különféle jelenetekkel, és az arról, illetve a színházról folytatott beszélgetések.

A végére derült ki számomra, hogy mennyire jó ötlet volt a kezdet – hogy a kartonfalak ki lettek függesztve. Ez a felület közösségi fórummá vált, mentsvárként is szolgált, mert a ki nem mondott gondolatoknak helyet adott.

Résztvevők: Hipik Anna, Török Tímea, Szepes Anna, Tamási Panna, Móró Fruzsina, Magyar Verka, Jelinek Geri, Nagy Zsombor, Czibor Lívi, Gyenes Ágota, Fazekas Bogi, Szijartó Fanni, Mácsok Franciska, Patakfalvi Eszter, Walton Péter, Horváth Anna, Hausleitner Fanni

Projektvezetők: Bethlenfalvy Ádám, Sebők Bori, Neudold Juli

 

A FAL KAPTÁR MUNKÁJA A NEMZETKÖZI ’FACING THE GAP’ PROJEKTHEZ KAPCSOLÓDOTT.

 

Az InSite Drámával együttműködésben nemzetközi ifjúsági projektben vettünk részt, amely 2016 nyarán egy budapesti ifjúsági táborral és konferenciával végződött. A Facing the Gap / Szembenézni az űrrel projekt célja az volt, hogy a jelenlegi társadalmi és kulturális válsághoz kapcsolódó drámapedagógiai módszertant fejlesszen, és lehetőséget teremtsen ennek a fiatalokkal dolgozó szakemberek közötti terjesztésében. A projekthez kapcsolódott a „FAL KAPTÁR” munkája, amely 2016 tavaszán indult. Ez az alkotócsoport közösen gondolkodott és játszott szakemberekkel, a munka fókuszában a társadalomban és az egyes emberek körül lévő valóságos és képzelt, láthatatlan és megfogható falak/határok álltak.

http://www.facingthegap.eu/

KAPTÁR A HÁROM NŐVÉRHEZ - ARCHÍV

11 alkalmas műhelymunka 14-19 éves diákoknak 2016 szeptemberétől decemberéig az IRAM gyakornokainak vezetésével a Három nővér előadás témaköreihez kapcsolódva.

 

Témakörök: Komédia és tragédia, Nők, Kapcsolatok, Generációk, Emlékezés, Pótcselekvés, Vidék és város, Az idő, Várakozás, Elvágyódás – A te Moszkvád

 

 

MIRŐL SZÓLT NEKED A HÁROM NŐVÉR KAPTÁR?

 

● A darab mélyebb megismeréséről, emberi konfliktusok megértéséről, a karakterek motivációjának feltárásáról. Kutattuk, hogy miként kapcsolódik a darab a mindennapokhoz.

● A Három nővér nagyon sok érdekes mozzanatát, motívumát feldolgoztuk, beszélgettünk róluk.

● A Három nővér Kaptár pontosan azon az úton kísért tovább, amelyen az előadás elindított. A saját magam röhejes, mégis oly sokszor elhatalmasodó rögeszméivel, félelmeivel, hibáival, kicsinyességével kellett farkasszemet néznem. Foglalkozásról foglalkozásra egyre közelebb jutottam e kérdés megfejtéséhez: Mivel jöhet el számomra egy boldogabb, szebb jövő?

● A Kaptár rengeteget segített nekem abban, hogy ki merjem tárni az életem egy szeletét, annak szebb, s kevésbé szebb részleteivel egyaránt, és hogy elgondolkozzak magammal kapcsolatban olyan dolgokon, amiket mindeddig talán félresöpörtem, mert nem volt annyi mersz a pucámban.

● Felszabadult, őszintén vidám, mosolygós, kedves beszélgetős napok, hetek, hónapok. Na, ezeknek van értelme! Én annyira szeretném egész életemben azt csinálni, amit a Kaptárban szoktunk… Úgy érzem, teljesen Három nővér, meg Csehov expert lettem útközben. És persze azért nyilván nem. Hihetetlen, hogy mennyi ehhez kapcsolódó kreatív játékot, feladatot, beszélgetős témát lehet kitalálni! Nagyszerű volt!

● Tetszett, amikor szomorúbbnál szomorúbb történeteket hoztunk össze. Nagyon elkeserítő sztorik születtek, de mégis volt bennük valami groteszk módon vicces.

● A kedvenc alkalmam az volt, amikor a komédia és a tragédia hatásmechanizmusával foglalkoztunk. Imádom, hogy Csehov komédiának írta a darabjait.

 

Közösen írt vers:

 

A rózsaszirmok hullanak, apáék meg leszarnak.

Mint az a galamb április 26-án, az Asbóth utca sarkán.

Törit tanulok. Afrika, Ázsia, Balkán…

A szívem reménytelenül egyensúlyoz egy baltán.

 

A rózsaszirmok hullanak, apáék meg leszarnak.

A madarak csipognak.

Dani a táblán krétát csikorgat.

Az érzéseim embertelenül visongnak.

Jani majd megkéri a kezemet.

Meg kéne venni a szerelmet.

Vajon valaki vállára le fogom hajtani vénülő fejemet?

 

A rózsaszirmok hullanak, apáék meg leszarnak.

A tulipánok az ónos esőtől hervadnak.

Akármi lesz is, kel a Hold, süt a Nap.

A szüleim minden áldott este kiakadnak.

Vajon ez lesz mindaddig, míg meg nem halnak?

Ők persze tudják, hogy minek hogy kéne lennie.

Nem tudom, mi lesz, ha vége lesz.

Az a nagy kérdés: Ha meghalok, újraélesztesz?

Válaszom erre nemleges.

A kedvem újfent semleges.

A tanárnőm dolgozatjavítástól lelkes.

 

A rózsaszirmok hullanak, apáék meg leszarnak.

Az almák megbarnulnak.

Jön a tél, és semmi színem.

Vajon mikor törik össze a szívem?

Az unalmas korszakomat élem.

Legyen jó! Annyira szépen kérem!

Ez itt a speciális-csodálatos lényem.

Ami az én saját fényem.

 

 

Résztvevők: Czibor Lívi, Erdőcs Johanna, Hanula Hanga, Hámor Anna, Jelinek Dorka, Kovács Eszter, Magyar Verka, Moró Fruzsina, Osvay Róza, Sefel Rebeka, Tamási Panna, Tímár Bogi, Unger Judit

 

Projektvezetők: Boros Tamás, Fodor Fanni, Georgita Boglárka, Tódor György Emánuel, Nagy Sára, Őri Eszter, Széplaki Nóra, Umathum Dóra

 

Projekt konzulens: Neudold Juli

A CIVIL ALKOTÓMŰHELY KAPTÁR PROJEKTJEI - ARCHÍV
RÖVID KAPTÁR KURZUSOK - ARCHÍV 2017-2018

● 1.KURZUS: BORN TO BE ACTIVE – 2018. február/március

                                                   

Hogyan tudok hatással lenni a környezetemre? Hogyan érhetem el, hogy mások számára is „ügy” legyen, ami számomra az? Hogyan lehetek kevésbé bizonytalan a bennem felmerülő kérdésekben? Mire van szükségünk a változáshoz? Hogyan sajátíthatjuk el ezeket a képességeket?

vezette: Szabó Julcsi, közösségfejlesztő és Fodor Fanni, drámainstruktor

 

● 2. KURZUS: CSODÁLATOS IMPRÓ – 2018. március

Ha IRAM, akkor IMPRÓ is van! Az improvizáció közösségi játék és tanulás, kreatív szellemi és fizikai torna. Felfrissít, jókedvre derít, együttműködésre tanít.

Az improvizáció mindennapjaink része – ha néha ezt nem is ismerjük fel. Improvizálunk a hentesnél, a postán és utazás közben. Drámatanárok, színészek, rendezők használnak improvizációs gyakorlatokat, az alkotás, a személyiségfejlesztés eszközeként – sok esetben anélkül, hogy a rögtönzés módszertanát előtte megismerték volna. Képzeljétek el, mi történne, ha úgy engednénk városi forgalomba autóvezetőket, hogy előtte nem tanulták volna meg a KRESZ szabályait, az autóvezetés alapvető fogásait…

A tréning folyamán alapvető improvizációs technikákat, a rögtönzés módszertani alapjait tisztázó gyakorlatok elsajátítására irányult.

vezette: Varju Nándi, imprószínész/drámatanár

 

●  3. KURZUS: DRAMATORGIA – a dramaturgia kalapjai kaptár – 2018. március

Menő-e a dramaturgia? Eszik vagy isszák? Epic vagy dramatic? Milyen, amikor a dramaturgok szövegekkel orgiáznak? Ki az a dramaturg, és miért nem jó neki soha semmi úgy, ahogy az írók már eleve megírták? Minek van dramaturgja, és minek van dramaturgiája? Mire jó a konfliktus? (Jó a konfliktus?! Akkor az is jó, amikor anyukámmal veszekszünk?) Mekkorát csattan a csattanó? Placcs. Szabad-e hozzá nyúlni nagy szerzők nagy műveihez? Na és közepes szerzők közepes műveihez?

Tud-e mit kezdeni a dramaturgia azokkal a kérdésekkel, amik tényleg foglalkoztatnak minket? (Igen, például azzal, amire éppen most gondoltál.) Van-e a kalap feltevésnek, a túró rudi evésnek, a zuhany alatt éneklésnek, a legjobb barátságnak és az öri harinak dramaturgiája? Hogyan tudjuk felfejteni a saját életünkben a dramaturgiát? Igaz, hogy mielőtt megteremtette a világot, az Isten is egy dramaturg volt? Jó, de mi lett azután? És egyéb dramaturgiai kérdések…

vezette: Sebők Bori, dramaturg

 

● 4. KURZUS: K. UND K. – KIRÁLYNŐ ÉS KURVA – 2018. március

“Égess el!” – elméleti foglalkozás Jászai Mariról.
Ki volt ő? Miért emlékezünk rá? Miért emlékezzünk rá?
Mit jelent a magyar színháztörténetben?
Egy minden sorsmintát leromboló nő kalandregénybe illő élete.

vezette: Bíró Kriszta, színész

 

 ● 5. KURZUS: VERSKAPTÁR – 2018. április

versfejtegetés • Van benned bölcsészhajlam? IGEN NEM
versfaragás • Érdekel a költői nyelv mint kreatív terep? IGEN NEM
versmondás • Beleállnál a hangoddal, éneddel egy vers világába? IGEN NEM
verszümmögés • Van füled a nyelvi ritmusokra? IGEN NEM

A részvétel feltétele: EGY IGEN válasz a fenti kérdések valamelyikére.

vezette: Hudáky Rita, színházpedagógus/magyartanár

 

 

 ● 6. KURZUS: CSEND KIÁLLÍTÁS – 2018. április
Interaktív kiállítás a Madách téren.

Szóhoz se jutsz? Vagy elkussoltattak? Szólni kellett volna, de nem tetted? Vagy csak azért beszéltél, hogy ne kelljen semmit mondanod? Sokféle csend van.
Katalogizáljuk a csendhelyzeteket, és készítsünk belőle egy interaktív kiállítást!

vezette: Bethlenfalvy Ádám, színész-drámatanár

 

 

● 7. KURZUS: MINDENNAPI RITUÁLÉK – 2018. április

 

Foglalkozunk kicsit az élet teatralitásával. Miért játszódik a klasszikus tragédiák jelentős része családtagok között? Mit értünk háztartási dráma alatt? Mitől lesz valami színház? Mi a performansz? A hétköznapok performerei.

vezette: Szabó-Székely Ármin, dramaturg

RÖVID KAPTÁR KURZUSOK - ARCHÍV 2016-2017

1. KURZUS: AZ ÖSSZEKOVÁCSOLÓ – 2016. december/január

 

Ez a program az új jelentkezőknek szól. A hét alkalom során a résztvevőkből új KAPTÁR csapat születik. Beszélgetünk, játszunk, történeteket találunk ki, bejárjuk a tereket, előadást nézünk, belakjuk a színházat.

 

Témamegjelölés

 

  • Valóság és fikció. Álmodjuk magunkat? Teremtjük magunkat? Mi a valóság: amit nézünk, vagy ahogy ezt látni akarjuk? Hol születik a színház? A színpadon, vagy a nézők fejében? Kit ejt foglyul a képzelet, és kinek lesz a fegyvere? Mire képes a képzeletünk? És mi mire vagyunk képesek?

 

  • Tartuffe. Mit hiszünk el? Hogyan hitetünk el valamit? A vakhit mikor válik hasznunkra, mikor kerget az őrületbe? Miért nem látjuk a nyilvánvalót? Milyen helyzetekkel nem akarunk szembenézni? Mi vezethet ahhoz, hogy valaki felborítsa az egész életét, és fanatizálódjon egy hit, egy eszme iránt? Az önigazolásnak milyen formáival élünk? Miért kavart botrányt a Tartuffe Molière korában? Ki és miért félhet egy komédiától? Mi hol találkozunk képmutatással? Ma milyen témák botránygyanúsak? Mit szabad egy színháznak? Mi a feladata egy színháznak? Mit

tiltanak be, miért és milyen ürüggyel?

 

  • Manipuláció. Mikor nem hiszünk a médiának? És hogyan hitet el valamit mégis? Mi az igazság? Létezik egyáltalán? Hány igazság van? Mit hitetünk el magunkkal? Mit hitetünk el magunkról másokkal? Hogyan létezünk párhuzamos valóságokban? Mit like-olunk? És hány like-ot érünk?

 

(vezette: Neudold Juli, színész/színházpedagógus és Sebők Bori, dramaturg)

 

  • Folyamat-dráma.

Drámát lábon írni a legjobb. Úgy meg pláne, ha nem csak a lábad, hanem mindened benne van a történetben, és belülről, szereplőjeként alakíthatod/megélheted/élvezheted.

Két alkalom, két történet, két oldala van az éremnek. Éljen a dráma-folyam!

 

(vezette: Bethlenfalvy Ádám színész-drámatanár)

 

● 2. KURZUS: CSODÁLATOS IMPRÓ – 2016. február

 

Ha IRAM, akkor IMPRÓ is van! Az improvizáció közösségi játék és tanulás, kreatív szellemi és fizikai torna. Felfrissít, jókedvre derít, együttműködésre tanít.

 

Az improvizáció mindennapjaink része – ha néha ezt nem is ismerjük fel. Improvizálunk a hentesnél, a postán és utazás közben. Drámatanárok, színészek, rendezők használnak improvizációs gyakorlatokat mint az alkotás, a személyiségfejlesztés eszközét – sok esetben anélkül, hogy a rögtönzés módszertanát előtte megismerték volna. Képzeljétek el, mi történne, ha úgy engednénk városi forgalomba autóvezetőket, hogy előtte nem tanulták volna meg a KRESZ szabályait, az autóvezetés alapvető fogásait…

 

A tréning folyamán alapvető improvizációs technikákat, a rögtönzés módszertani alapjait tisztázó gyakorlatokat sajátíthattok el. A tanulságokat a mindennapi életben és a színházi működésetekben is kamatoztathatjátok.

 

(vezette: Varju Nándi, impró színész/drámatanár)

 

● 3. KURZUS: ARKANGYALOK SZERELMEI – 2016. március

 

Miért fontos, ki volt Babits Mihály felesége? Kit érdekel, Kaffka Margit milyen hatást gyakorolt a férfiakra? Izgalmas-e, ki mindenki udvarolt Harmos Ilonának, mielőtt Kosztolányi Dezső felesége lett volna? Miért akart Móricz Zsigmond színdarabot írni Simonyi Máriának? Hány levelet írt Karinthy Frigyes Judik Etelnek? Ez nem irodalom óra. Kaland, felfedezés, Nőnyugat.

 

(vezette: Bíró Kriszta, színész)

 

● 4. KURZUS: MINTAVÁLTÁS – 2016. április
„Ami nagyon személyes, az nagyon általános.” – Carl Rogers, pszichológus.
Hallottál már az autobiografikus színházról? Ez a módszer a részvevők személyes történeteivel operál a színházon keresztül. Magyarországon egyelőre kevéssé ismert fogalom, de mi kőkeményen belevetjük magunkat. Önismeret és a régi minták vizsgálata, feloldása lesznek a témaköreink – kicsit terápia, kicsit színház; aztán kiderítjük azt is, hogyan mozgathat meg hegyeket is a személyes mélység.

 

Bevezetésként az Örkény Színház előadásaiban körvonalazott családi viszonyokat és szülő-gyerek kapcsolatokat kutatjuk.

 

(Vezette: Néder Panni, rendező)

 

● 5. KURZUS: EMLÉKEZŐK – 2016. április-május.

 

Emlékszel, mit csináltál tavaly nyáron? A múlt héten? Vagy a tizedik születésnapodon? Meséltek a nagyszüleid a háborúról? És 56-ról? A szüleid 89-ről? Hogyan adnád tovább az emlékeiket? És a sajátjaidat hogyan őriznéd meg?

 

Kétszer két délutánnyi (péntek-szombat) kreatív műhely az emlékezet, a múltrekonstruálás és az élő történelem témakörében. Megismerkedünk a memória játékaival, a beszéd útvesztőivel és a múlt sokféleségével.

 

(vezette: Szabó-Székely Ármin, dramaturg)

 

● 6. KURZUS: M és M KAPTÁR– 2016. május

 

Mindenhol jó, de a legjobb… menni? Jó lenne nem itt lenni? Egyszer az életben hátizsákkal világgá… menni vagy menekülni? Megpattanni? Mászkálni? Meglógni? Megszökni? Mendegélni? Maradsz vagy megléped?

 

Mi a közös az utazásban és a menekülésben? Hova mennél, ha választhatnál? És ha nem lenne más választásod?

 

Ha agyonhasználunk egy szót (vagy éppen kettőt), elveszik a jelentése vagy  megkopik, és egy időre eltűnik a ráhordott salak alatt? Mit jelent a “Menekült” és a “Migráció”? Történeteket gyűjtünk és találunk ki, játszunk velük, hogy ezáltal újraalkossuk és megkeressük az elveszett szavak számunkra  érvényes jelentését. Múltba révedünk, jövőbe utazunk vagy éppen adunk egy sallert a mának. És mindezt felpakoljuk egy blogra, hogy jobb legyen mindenkinek.

 

(vezette: Bethlenfalvy Ádám, Sebők Bori, Neudold Juli)

 

● 7. KURZUS: ÉnTeŐMiTiŐk – 2017. február/március

Öt alkalmas műhelymunka 14-18 éves diákoknak.

 

Ki vagyok én? Mi határoz meg? Mit tekintek értéknek? Kinek tartozom felelősséggel? Milyen szabályai vannak az együttélésnek? Van olyan ember, akiben teljesen megbízom? Tudok improvizálni az életemben? Mit jelent számomra a kultúrám?

Az alkalmak során szóba kerülnek a legnagyobb kérdések, és felteszünk egymásnak sok kisebbet. Játszunk ezzel a fura élettel, és együtt jövünk rá, hogy nincsenek egyértelmű válaszok.

Projektvezetők: Fodor Fanni, Szepes Anna, Török Tímea

Projekt konzulens: Neudold Juli

Top